Bejelentkezés

Login to your account

Username *
Password *
Remember Me
Vízisí verseny - Melbourne Vízisí verseny - Melbourne Your World © Minden jog fenntartva

AU - NZ - 5. rész - Melbourne

Négy órás, halálrafagyott repülés (16-17 fok, triko, pulcsi, kabát, takaró, kapucni, sál…) után délelőtt 10-kor érkeztünk meg a gépünkkel, és legnagyobb félelmünkre be kellett állnunk a hatalmas kilométeres sorba, ami az útlevél ellenőrzésnél fogadott. A sorban kb csak Kínaiak és mi álltunk, a kis magyar-belga útlevelünkkel, a többiek mehettek a chipes sorba. Ez a km-es sor HÁROM óra után fogyott el! Kicsit idegesen és fáradtan vettük fel a bérautónkat és vágtunk neki a belvárosnak. Egy dolog vigasztalt, hogy nagyon jó hotelbe tartottunk, full a belváros közepébe, a Westinbe.

Melbournben valahogy mindig lelassulok, nem tudom, hogy ez mitől van. Egy jó kis ebéd után, amit egy éttermes sikátorban fogyasztottunk el kidőltem a hotelben. Aludtam vagy 3 órát, benne volt az is, hogy a kikötői vacsitól nem voltam annyira jól, aztán felébredtem és este lett és aludtam tovább. Ennyit Melbourneről. Najó, azért nem!

Másnap fullon tele energiával nekiindultam a városnak. Előbb egy tüntetés szem- és fültanúja voltam a hotelszobából. Aztán gyorsan leszaladtam a sűrűjébe, mondom ezt lentről is látni kell. Sétáltam, fényképeztem a tüntetőket és a rendőröket, a több százas (ezres) tömeg ellenére az egész nagyon békésen zajlott. Elmondták, amit el akartak és szétoszlottak. Valami munkás összefogás lehetett, az volt a jelszavuk és a nevük, hogy Stand up, fight back, ha valaki utána szeretne nézni. Szokásomhoz híven majdnem céltalanul bolyongtam a városban, kifeküdtem a Yarra folyó partjára és kényelmesen megebédeltem, aztán tovább sétálva hangosbemondóra lettem figyelmes. Gondoltam magamban, itt lesz valami, és nem is tévedtem. Egy vízisí versenybe botlottam. Idén vettünk egy jó kis Nikon D7100-as fényképezőt és hopp, itt volt a lehetőség a kipróbálására akcióban. Kiálltam a folyópartra és gyakoroltam a sportfotózást, aztán, mikor elég sok képem lett kifeküdtem a többi nézővel együtt és szurkoltam a versenyzőknek. Sütött a nap, pont kellemes idő volt egy kis fűbenfekvéshez, mert ez itt Ausztrália!

Miután véget ért a verseny, legalábbis, ami engem érdekelt, visszaindultam a hotelbe, gondoltam kipróbálom a medencéjüket, de végül inkább a saját fürdőszobánk kádjára esett a választásom. Estére megbeszéltünk egy találkozót a melbournei magyar ismerősünkkel, Balázzsal. Lementünk a folyópartra és a már előzőleg tesztelt, Lemon Lime Bitter-t kértük, amit szintén Andiék ajánlottak nekünk. Pont arról beszélgettünk előtte Sydneyben, hogy Mo-n miért nem ismerik a gingerbeert, és milyen jó, hogy itt Au-ban viszont igen, és innen jött a lemon lime bitter, amit feltétlen ki kell próbálni, mert nagyon finom. És tényleg! Szóval, ha Au-ban vagy NZ-n jártok, próbáljátok ki, mindkettő alkoholmentes. Na de térjünk is vissza Melbourne. Balázzsal jót elnevetgéltünk a parton, majd egy romkocsma szerű helyre vitt minket, ahol tavaly már jártunk, de akkor is bejött. Sajnos a nevére nem emlékszem, majd megkérdezem Balázst, aki 7 éve él Melbournben.

Másnap kevésbé voltam a toppon és csak délután vágtam neki a városnak. A szokásos helyemre (fura, hogy már ilyen is van) a könyvtár elé sétáltam, abban reménykedve, hogy biztos énekel majd ott valaki. Nem kellett csalódnom, szerintem oda előzetes válogatáson keresztül minden napra be van jelentkezve valaki, mert ismét egy nagyon jó előadónak az ingyenkoncertjét élvezhettük, sokadmagammal, a fűben fekve…holmáshol :D Odajött egy srác dumálni, csak úgy, mert ez itt szokás és elbeszélgettünk, amíg meg nem érkeztek a barátai. Mindegyiknek bemutatott és mindenki megkérdezte, hogy francia vagyok-e, szerintem a világ ezen a felén csak Franciaországot és Angliát ismerik Európából, mert már a tizedik ember kérdezi meg ugyanezt, és egyáltalán nincs francia akcentusom. Vicces volt, hogy mindegyik ismerte Palvin Barbarát, de csak őt, PB igazi országimázs lett.

A koncert után bementem az ottani plázába, nem igazán a vásárlás miatt, hanem csak úgy nézelődni. Az árak itt legalább kétszer, de inkább háromszor olyan magasak, mint otthon, úgyhogy semmi értelmét nem láttam a shoppingolásnak. Viszont a tavalyi látogatásomból emlékeztem, hogy van egy hely, ahol viszont érdemes vásárolni, a Docklands Outletben. Gyorsan elcsíptem a City Cycle ingyenes járatát és kizötykölődtem vele a kikötőbe és ott töltöttem a nap hátralévő részét. Csak egy nyakláncot vettem, de azt töredék áron, olyan igazi színes ausztrált. Van egy szokásom, minden országban, ahol járok, veszek valami apróságot, amiről mindig az jut eszembe, így lett Madridból egy karkötőm, Hong-Kongból egy kulcstartóm és még sorolhatnám, és amikor felveszem őket, jó érzéssel tölt el a gondolat, hogy ez különleges helyről van.

Este, megint jött a csomagolás és bedőlés az ágyba, reggel újra korán kelés és irány a reptér Adelaide felé.

Gubacsi Judit

Kedves Látogató,
köszönöm, hogy itt vagy, ha bármilyen kérdésed van emailben felteheted!
info@yourworld.hu vagy info@yourdecor.hu

 

Save

Save

Save

Save

Kiemelt Videó