Bejelentkezés

Login to your account

Username *
Password *
Remember Me
TRX TRX Kép: http://blog.goodlifefitness.com

Így szerettem meg a sportot

Elöljáróban annyit, hogy világ életemben utáltam sportolni. A tesiórák voltak a legrosszabb élményeim már iskolás korom óta. Amikor is rá voltunk kényszerítve a mozgásra, ráadásul olyanra, amit nem is szerettem. Soha nem azt csináltuk tesi órán, amit szeretünk, hanem azt ami éppen a feladat volt.

De ki határozta meg mi a feladat? Hát persze, hogy a tesitanár, aki kiabál és leszid, ha valamit rosszul csinálsz. Persze azt sosem magyarázta el, hogy hogyan kéne jól csinálni, csak üvöltött velünk, ha valami nem volt jó. Gimiben sem volt sokkal jobb a tesióra, de ott már elég okos voltam ahhoz, hogy kihúzzam magam alóla. Egyrészt egy hónapban egyszer lehetett hivatkozni arra, hogy megjött, amit sosem mulasztottam el (egy hónapban többször is megjött... :D ), másrészt volt egy kis problémám a térdemmel (nem volt porc közötti folyadék), ami miatt sokáig fel voltam mentve. Harmadrészt elestem motorral és mind a két térdemet plasztikázni kellett, ami miatt szintén fel lettem mentve fél évig. Két dolog ment nagyon, a kötélmászás és a fekvőtámasz, szerintem ezek mentettek meg a bukástól.

Aztán a fősulin kicsit változott a dolog, akkor is utálattal indultam neki a sportnak, de annyiféle lehetőségből lehetett választani, hogy kezdtem engedékenyebb lenni. Először beiratkoztam aerobikra, ami során rájöttem, hogy ez bizony nem nekem való. Egyszerűen nem tudom úgy koordinálni a testem, ahogy azt mutatják nekem szemből, én csak úgy tudom utánozni a mozdulatokat, ha ugyanabba az irányba kell csinálni. Szerintem az agyam nem úgy van bekötve mint másoknak. Ezáltal mindig fordítva mozogtam, ráléptem a mellettem állók lábára és persze a kezemmel se tudtam mit csinálni és sokszor rosszul is lettem a korai óra miatt. Mondanom sem kell, hogy alig mentem át rajta. Azért az teljesítmény, aerobikból megbukni.. :D de engedékeny volt az edző.

Másodszorra időben kapcsoltam és jógára sikerült feliratkoznom. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy befértem, az oktató szimpatikus volt és az órák is tetszettek. Sajnos ezen is párszor rosszul lettem, szerintem a vércukrommal lehet valami, ha nem eszem rendesen nekem végem. De kitartóan jártam és nem is buktam meg belőle. :) Rengeteg lehetőség volt egyébként tesióra terén, alig lehetett választani, egyik csoporttársam pl ejtőernyőzést vett fel, volt aki lovagolt és akkor megláttam a görkorcsolyát.

Imádtam gyerekként görkorizni, tudtam, hogy erre az életem árán is fel kell iratkoznom. Gyorsan beszereztem egy fasza kis K2-est, (akkor már a saját fizumból, amire nagyon büszke voltam) és sikerült feliratkoznom az órára. Nagyon szerettem járni, az egyik kedvenc tanárom lett a két félév alatt a koritanár. Nyáron görkoriztunk télen pedig a jégcsarnokban jégkoriztunk. Jó kis csapat jött össze, persze voltak nálam jobban korizók, de nem érdekelt. Sokat tanultam a technikáról, de ilyen idősen szerintem nem tudjuk már elhagyni annyira a félelemérzetet, mint aki gyerekként tanul meg korizni. Kiválóan teljesítettem a két félévet és hiszitek vagy sem utána kaptam egy görkoris melót pár hónapra. Nagyon vicces volt, a Metro áruházban voltunk "görkoris angyalok", akik az átrendezést hivatottak megkönnyíteni a vásárlóknak. Csak el kellett őket iránytani az új helyszínre, mert minden nap átpakoltak valamit. Még azóta is emlékszem a "metro térképre", nem nehéz megtalálnom ott a dolgokat. :D

Aztán felköltöztem Pestre és itt abbamaradt a nemlétező sportkarrierem. Csak néhány évvel ezelőtt hoztam fel a korit, amit most már azért rendszeresen használok a környéken. Na de visszatérve nem csináltam semmit és úgy éreztem kezd felcsúszni 2-3 kiló. Nem látványosan, hanem csak úgy apánként, de egyre jobban zavart a dolog, sose voltam hízékony. Most már másfél-két éve elkezdtem kutakodni valami sport után, de én nagyon nehéz eset vagyok. Fontos, hogy ne legyen ugrálós, se nagyon kardiós, mert akkor én elájulok. Nézelődtem Youtube-on és megakadt a szemem a TRX-en, elolvastam a háttértörténetét és persze láttam, hogy ez nehéz lesz, de nem tűnt ugrálósnak. Nagy szerencsémre a közeli edzőteremben pont tartottak (és máig tartanak) TRX edzéseket és úgy gondoltam ellátogatok egyre. Mondanom se kell 26 év semmittevés után csúfos vereséget szenvedtem a TRXel szemben. De ennek ellenére tetszett a dolog, így elkezdtem járni heti kétszer.

És járok a mai napig is. Nem mondom, hogy nincs olyan nap, hogy nincs kedvem menni, volt egy kis kihagyásom is a nászutunk és az Ausztrál körutunk körül, de tudom, hogyha elmegyek edzeni, akkor attól nagyon jó kedvem lesz és teljesen kikapcsol az agyam. És tudom, hogy tettem magamért valamit. Szerintem már látványos az eredmény is, és érzem is magamon, hogy nem a csak a leggyengébb feladatokat tudom már megcsinálni, mindig egy picivel nehezebbet, szépen lassan haladva. Az eredményeket látva saját magamat motiválom, és ez a legjobb szerintem, mert nem másokat akarok utánozni, hanem magamat erősíteni. Mivel nemsokára a férjemmel kisbabát szeretnénk, ezért edzés közben is arra szoktam gondolni, hogy ezt most azért teszem, hogy jó erős legyek, és szülés után könnyebb legyen visszaállítani a testem. Ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de én most ezért edzek, nem a beach bodyért :)

És, hogy te hogyan szeresd meg a sportot?

Találd meg a számodra legmegfelelőbb sportformát! Kísérletezz addig, amíg rá nem bukkansz egy olyanra, ahol jól érzed magad, legyen szó otthoni edzésről vagy konditermes, esetleg csoportos edzésről, úszásról, futásról, jógáról, pilatesről stb.

Ha ez megvan, akkor jöhet a motiváció, na ennek a fenntartása szerintem a legnehezebb. Kereshetsz magadnak példaképeket, vagy inspiráló idézeteket, esetleg egy társat, aki eljár veled és így együtt motiváljátok egymást, de a legjobb ha már magadért csinálod.

Tűzz ki célokat, de ne túl nagyokat, haladj kis lépésekben, így sokkal hamarabb be fog következni az elégedettség érzése és az tovább fog motiválni a következő célodig. Persze fordulhatsz szakértőhöz is, aki segíteni fog a céljaid eléréséhez és motiválni fog az edzésre.

Felejtsd el a kifogásokat, nálam is van olyan nap, hogy most esik az eső és azért nincs kedvem menni, vagy 50 fok van kint és azért, de túl kell tenni magad ezeken, hogy utána jókedvvel menj haza azzal az érzéssel, hogy ma is tettél magadért valamit.

 

Hát ez lett volna az én történetem, így szerettem meg én a sportot, aki mindig is utálta. Ez is azt bizonyítja, hogy lehetetlen márpedig nem létezik...

Gubacsi Judit

Kedves Látogató,
köszönöm, hogy itt vagy, ha bármilyen kérdésed van emailben felteheted!
info@yourworld.hu vagy info@yourdecor.hu

 

Save

Save

Save

Save

Kiemelt Videó